2013. augusztus 5., hétfő

Első fejezet.



Mindig is imádtam a családi nyaralásokat. Remélem az irónia érezhető volt, mert próbálkoztam, bár a szüleim szerint még nem ártana gyakorolnom. Nem gondoltam volna, hogy van olyan hely Angliában, ahol még nem jártunk. Ugyan se tévében, se interneten nem jelent meg, de én biztosra állíthatom, hogy a tenger mélyéről előbukkant egy új városrész, csak hogy az utazásfüggő családomnak legyen még hova elmennie. A szüleim azt a nézetett vallják, hogy a gyerek csak úgy nőhet fel rendesen, ha ismeri a saját kultúráját, országát, ezáltal a nyarak szeretett országunk bejárásával telnek. Hihetetlennek tartom, hogy még van olyan térség, hely, város, falu, ház, fűszál, amit nem láttunk. De mivel éppen a kocsiban ülünk és megyünk… Fogalmam sincs hova tartunk éppen, de igazság szerint nem is érdekel, csak érjünk már oda.
- Sammy! – néztem rá az öcsémre, aki megkocogtatva a vállamat jelezte, hogy valami életbevágóan fontosat szeretne nekem mondani, ezzel kirántva a fülhallgatót a fülemből.
- Hmm?
- Szólnál anyáéknak, hogy álljunk meg a benzinkúton, mert mindjárt bepisilek – nézett rám sürgetően.
- És miért nem szóltál nekik te? – nevettem fel, amit egy mérges arccal válaszolt.
- Nem hallották. – és mutatott anyáékra. Ja, igen. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a szüleim ilyenkor a 70-es,80-as évek zenéit énekelik, vagy inkább próbálják, hogy igazi kempingezős hangulatot teremtsenek a kocsiban. Az én bevallásom szerint túl sok amerikai családi filmet néztek, ugyanis mi nem kempingezni megyünk, nem a 80-as években vagyunk, és a legfontosabb tényező is elmarad miszerint a gyerekek is énekelnek a szülőkkel együtt.
- Anya, apa! – hajoltam előre a két ülés között, hátha akkor észrevesznek.
- Igen? – válaszolt anya, egy kicsit magasabb oktávon, mert hirtelen nem bírt visszaváltani a saját hangjára a nagy éneklés közepette.
- Georgie-nak vécéznie kell.
- Miért nem szóltál hamarabb George? – nézett rá az öcsémre kérdően. – Az előbb mentünk el egy benzinkút mellett.
Csodás, remélem most 100 km-es körzetben nincs semmi a fákon kívül.
- Én szóltam csak nem hallottátok. – válaszolt az öcsém sértődötten.
- Oké, keresünk valamit. – szólt hátra apa békefenntartóként.
- Addig kérsz valamit enni vagy inni, George? – kérdezte meg anya tőle.
- Mik közül lehet választani? – hajolt előre George mosolyogva, ezáltal el lett felejtve, hogy neki vécéznie kell. Anya tud valamit.
Majd ezt látva visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és a bátyámra néztem, a hátsó ülésekre (!). Ugyanis őkegye előző éjszaka bulizott, és annyira fáradt volt, hogy a hátsó ülésekre feküdve kivonta magát a forgalomból. De ha jól látom, a telefonját nyomkodja, amin gondolom Alison-nal, a barátnőjével beszélget, akit otthon kellett hagynia, Londonban.


*


- Sam, ébredj! Megálltunk. – bökött meg George. Valószínű, hogy becsukhattam a szemem, és elaludhattam. Bár nem hiszem, hogy sok idő eltelhetett. Mivel George addig-addig lökdösött, hogy kénytelen voltam kiszállni a kocsiból, így észrevehettem, hogy a végtagjaim mennyire elmacskásodtak.
- Sam elkísérnéd George-ot a vécére addig mi veszünk valami szendvicset meg üdítőt. – kérdezte anya tőlem.
- Hogyne. – válaszoltam kínkeservesen. Remélem, az öcsém nem hiszi azt, hogy be is kísérem
- Brad, nincs kedved elkísérni George-ot a vécére, hiszen te mégiscsak fiú vagy. – kérdeztem meg a bátyámtól visszanézve a kocsiba, aki sajnos választ nem tudott adni, mert, ahogy nézem elaludt. Csodás.
- Na, gyere. – fogtam meg az öcsém kezét, és elkezdtem húzni a vécé felé, vagy ahol gondolom, hogy van. Ő pedig szófogadóan követett. Amikor rendesen körbenéztem a benzinkút parkolóban elkerekedtek a szemeim, ugyanis sikerült az egyetlen olyan benzinkutat kiválasztani, ahol minden turistabusz megáll. George látva tétlenkedésemet hozzám szólt:
- Anyáék nem akartak megállni itt, de a következő benzinkút kilétéről fogalmuk sincs. – vigyorgott rám az öcsém diplomatikusan.
- Akkor reménykedj benne, hogy nem mindenkinek most kell vécéznie. – néztem rá az öcsémre, aki már céltudatosan ment a vécék felé. Talpraesett kölyök az tény.
Mikor utolértem nem akartam hinni a szememnek.
- Most komolyan ennyien vannak? Amire sorra kerülünk már este lesz. George tuti nem bírod ki a következőig? – néztem rá az öcsémre, aki ördögien rám vigyorgott és közölte velem, hogy „nem”. Szóval így játszunk.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem fogok bemenni veled a fiúvécébe. – vigyorogtam rá úgy, ahogy az előbb ő tette.
- Sam, de még csak 8 éves vagyok, nem hagyhatod egyedül a szeretett öcsédet. Mi van, ha elrabolnak? – nézett rám boci szemekkel.
- Hidd el, hogy nincs olyan szerencsénk, hogy téged elvigyen valaki.
- Kérlek, nézd, mennyien vannak - mutatott az előttünk lévő sorra - az is lehet, hogy nem foglak megtalálni, amikor ki felé jövök, és kétségbeesek, sírni kezdek, összezuhanok, éhen halok… - kezdte el a saját kis drámájának a felvázolását – De hagyd csak, anyáék úgyis téged fognak hibáztatni. – rántotta meg a vállát vigyorogva, majd kezét keresztbe fonva nézett rám, amolyan „én nyertem” arccal. Szememet megforgatva néztem vissza rá.
- Rendben bekísérlek, de akkor a lányvécébe megyünk. – vigyorogtam rá, majd utánozva őt keresztbe fontam a karom.
- De… - és nem tudta folytatni. Végül beletörődően bólintott, és sértődötten előre nézett. Ekkor mosolyogva hátra fordultam, hogy megnézzem legalább volt-e valami haszna, hogy hamar beálltunk a sorba. Mikor ezt megtettem, két sráccal találtam szembe magam, akik vigyorogva néztek rám. Az egyik egy barna szemű, barna hajú srác volt, a másik pedig egy kékes szemű, szőke srác. A győztes mosoly lefagyott az arcomról, és valószínűleg pirosas arccal fordultam vissza az öcsémhez. A két srác ezután felröhögött, majd folytatták beszélgetésüket. Nem hiszem el, hogy zavarba jöttem tőlük. Tipikus szép fiúk, bazinagy egóval. Remélem, hamarosan rájönnek, hogy nem várják ki ezt a nagy sort, és elmennek a hátunk mögül.
- Sammy, láttad azokat ott? – mutatott az öcsém két középkorú férfira, akik csak úgy besurrantak oldalt a mellékhelyiségekhez. – Menjünk mi is ott be.
- Nem hinném, hogy jó ötlet, és egyébként is ők a fiúrészlegre tartottak, mi pedig a nőibe megyünk. Gondolom – mint ahogy az egyébként lenni szokott – a férfivécében kevesebben vannak. – mondtam az öcsémnek.
- Akkor menjünk mi is oda! – fogta meg az öcsém a kezem és húzott ki a sorból.
- Állj meg! – rántottam vissza. – Oda akkor egyedül kell bemenned, mert én nem mehetek be.
- Én is bemehetek a lányvécébe, akkor te is a fiúba. –közölte számára logikusan.
- Igen ám, csakhogy te 8 éves vagy én meg 18, úgyhogy vagy bemész egyedül a fiúba, vagy végig várjuk a sort.
- Jó, csak menjünk már, majd eldöntjük, amikor már ott leszünk. – „eldöntjük” milyen kis vicces öcsém van. Kikerülve a tömeget, beálltunk a férfivécébe vezető sorba.
- Nem tán tisztább a fiúvécé, mint a lány? – mondta valaki a hátam mögül, és csak reménykedtem, hogy ne az a két srác legyen az előző sorból. De mikor hátranéztem egy nagy vigyorral találtam szembe magam. Remek, más se hiányzott, nyilván ők is észrevették, hogy két sor is van.
- Ha bejutottam volna a nőibe hidd el, nem állnék ebbe a sorba. – mondtam a két srácnak érzelemmentes arccal, akik egy nevetéssel fogadták válaszomat. Az öcsémre visszanézve vettem észre, hogy mi következünk, úgyhogy meggondolatlanul fogtam meg a kezét és rántottam be a vécébe. Mikor rájöttem, hogy hol is vagyok már késő volt, így kénytelen voltam eltakart szemmel bemenni. Biztos, ami biztos, bár rajtunk kívül még egy férfi volt bent, aki a kezét mosta.
- Na, haladjunk. –csaptam össze a kezem és néztem az öcsémre, aki bement egy vécébe és magára csukta az ajtót. – Tulajdonképpen miért is kellettem én ide? – kiabáltam be az öcsémnek.
- Hogy fogd az ajtót, mert ha magamra zárom, akkor lehet, hogy nem tudok kimenni. – kiabálta vissza.
- Most ugye viccelsz? – kérdeztem vissza hitetlenkedve, majd az ajtó felé néztem, ahol bejött a két srác. Ennél jobb nem is lehetne…
- Nem. – szólt vissza az öcsém. Mindig is szerettem a humorát…
A szőke bement a vécébe, míg a barna a piszoár használatát szerette volna igénybe venni. Nagyon remélem, hogy nem komolyan. A tükörbe nézve találkozott a tekintetünk.
- Most már értem, miért jársz a fiúvécébe. – nevetett fel. Én szemforgatva kaptam el a tekintettem a tükörről és imádkoztam, hogy George mihamarabb kész legyen.
- George? – kopogtattam be az öcsémnek.
- Hmm?
- Kész vagy? Anyáék már biztos keresnek.
- Mindjárt. – mondta.
Ekkor nem hittem a fülemnek, ez komolyan a piszoárt használja? Pont most? Nem ért rá pár perc múlva, mondjuk, amikor kimegyek?
- Kész is vagyok. – mondta George kilépve a vécéből.
- Nagyszerű, mosd meg a kezed alaposan, és mehetünk is.
George a mosdókhoz lépett, ahol elkezdődhetett a véget nem érő kézmosás. Az alaposan szó alatt azért nem egészen ezt értettem. A srác is odalépett a mosdóhoz, barátjával együtt, aki szintén végzett a dolgával.
- Nem szoktál idegenekkel beszélgetni, igaz? – kérdezte a barnahajú felém villantva 1000 wattos mosolyát.
- Idegenekkel lehet, bunkókkal nem. – feleltem neki álmosollyal az arcomon. Ők természetesen jót nevettek ezen, eközben George még mindig (!) a kezét törölgette. Nem hiszem el, valakit ebben a családban tuti örökbe fogadtak. A barnahajú látóterembe állva rám mosolygott és közölte, hogy;
- Egyébként Zack vagyok, ő pedig Todd. – mutatott a barátjára.
- Egyébként nem érdekel. – válaszoltam vissza közönnyel az arcomon. – Mehetünk George? – kérdeztem tőle várakozásteljesen.
- Ahan. Kész vagyok. Mehetünk. – felelte boldogan az öcsém.
- Végre. – motyogtam inkább csak magamnak.
- Tán nem felelt meg a társaságunk? – kérdezte feltehetőleg Zack, amikor kiléptünk a vécéből.
- De, nagyon élveztem. – válaszoltam neki egy grimasz kíséretében. Zack rám mosolygott, majd elváltak utjaink. Hál’ istennek. Velük se kell többet találkoznom.




Ha tetszett iratkozz fel,  írj kommentet, vagy pipálj :)!

5 megjegyzés:

  1. Kedves Dorottya!
    Írtál a blogunkra csere ügyben és írtad, hogy valamiben segítséget szeretnél kérni!
    Nos meg kell, hogy mondjam, hogy így vaktában nem nagyon tudok ebben a problémában segíteni neked, sajnálom :(
    Nekem is van olyan, hogy a gépem önnállósítja magát és akkor ő akar lenni a főnök. Olyanor én úgy csinálom, hogy mindenből kilépek és csinálok egy teljes újraindítást a gépen, újra belépek a bloggerbe ús újra megpróbálom renbdehozni a problémát.
    Most így csak ezt tudom tanácsolni neked de ha nem megy akkor írj nálunk chatben és ígérem megpróbálkozok segíteni ebben a kis incidensben!
    Lots of Love
    Nadia xoxo
    Blog: http://runawaybabybyrbteam.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja igen és nálunk természtesen már kint vagy a cserék között!
      Nadia xoxo

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy válaszoltál:)
      Már próbáltam mindenhogy, de várok még pár napot, vagy hetet, hátha történik valami csoda :D
      Csak gondoltam megkérdezem,hátha tudnál nekem segíteni:)

      Törlés
  2. Én most kezdtem el olvasni :) Nagyon vicces fejezet volt! Mintha csak a saját testvéremről írtál volna :D Ajánlani fogom több ismerősömnek is ;) Nekem nagyon bejön a stílusod ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kommented! :DD
      Remélem a többi is tetszeni fog ;) xx

      Törlés