Huszonnyolcadik fejezet.

Aloha!
Először is minden kedves olvasómnak boldog új évet kívánok. Így az utolsó még-szünet-napon meghoztam a következő részt, ami lehet egy kicsit unalmas lesz, de majd döntsétek el ti. Ugyanakkor szerintem szükség van olyan részekre is, amiben más is főszerepet kap. :)

Jó olvasást. xx

- Sam! – rontott be a szobámba Brad, mire felsóhajtottam.
- Most nem érek rá.
- Segítened kell. – ült le az ágyamra, mire kérdő tekintettel felé fordultam. – Tudod, milyen nap lesz 5 nap múlva?
- Péntek? – kérdeztem, mire megrázta a fejét. – Pedig péntek lesz. – számoltam az ujjaimon a napokat.
- Gondolkozz egy kicsit. – vigyorgott.
- Most azért jöttél, hogy idegesítsél, vagy volt valami más célod is?
- Három évesek leszünk Ally-vel. – mosolygott, előző kérdésemet elengedve füle mellett.
- Jó régóta együtt vagytok már. – gondolkoztam, kicsit szentimentálisabb hangulatba kerülve. Sose gondoltam volna, hogy Brad ennyi ideig ki fog tartani egy lány mellett, vagy egy lány mellette.
- Ja, lehet, váltanom kellene már. – rázta meg a vállát, mire egy párnát hozzávágtam. – Csak vicceltem. – nevetett.
Mikor elcsöndesedett egymásra néztünk. Nem akartam megszólalni, mert már előre tudtam, hogy mit fog mondani, így vártam, hogy ő törje meg a csendet. De nem tette, hanem szemöldökét felhúzta, és egy aprót bólintott.
- Oldd meg egyedül.
- De semmi ötletem sincs. Mármint van, de kellene hozzá a segítséged.
- Ez már rosszul kezdődik.
- Elviszem vacsorázni, és… - kezdte, de én közbevágtam.
- Nem tudok jó éttermeket.
- Ruhát akarok venni neki, és ehhez kell a segítségedet. – mosolygott.
- És abba fog majd menni az étterembe? Milyen romantikus bátyám lett. – mosolyogtam én is.
- A megtestesült romantika. – húzta ki magát, majd egy csábító mosolyt vetett felém.
- Ezt nagyon szépen eltervezted, de perpillanat nem tudok veled menni.
- Miért?
- Conny-hoz megyek.
- Conny-hoz? Minek mész te oda? – húzta fel a szemöldökét.
- Beszélnem kell vele.
- Miről? – kérdezte.
- Miért teszel fel ennyi kérdést? Valamiről, nem mindegy neked? – nem szerettem, amikor úgy viselkedett, mintha a szülőm lenne.
- Mert a húgom vagy, és mondjuk, érdekel, hogy mit csinálsz. – kezdte, és tudtam, hogy addig nem hagyja abba, amíg el nem mondom, hogy mi történt. – Hallgatlak. – bólintott, mire sóhajtva leültem mellé, és röviden elmeséltem neki, ami valójában történt.
- És te ezek után, lemondtad Zack-et, és elmész Conrad-hoz? – kérdezte végül, mire egy aprót bólintottam. – Nemhogy örülnél, hogy megcsinálja egyedül, így legalább neked nem kell vele foglalkoznod. – rázta meg a vállát, mire belebokszoltam.
- Miért, szerinted mit kellene tennem? A hülye megjegyzéseid nélkül, ha kérhetem.
- Eljönni velem vásárolni Ally-nek. Aztán majd átgondoljuk. – nézett rám, mire beleegyeztem. – És hogy tud, Conny nekem mindig is furcsa volt. – tette hozzá, miközben felhúzott az ágyról.
- Neked mindenki furcsa a barátaim közül. – ráztam meg a fejem.
- De ő különösen, és tudod miért?
- Na, ki vele, Brad, ne tartsd tovább magadban. – mosolyogtam.
- Tetszel neki. Nagyon is. – mondta, mire megpróbáltam elrejteni a döbbentségemet.
- Inkább menjünk vásárolni a barátnődnek. – mentem a lépcső felé.
- Én ezt most komolyan mondtam. – jött utánam.
- Engem pedig nem érdekel, mert ez nem igaz.
- Én látom őt kívülről, amikor rád néz.
- Ezek szerint én máshogyan látom őt? – húztam fel a szemöldököm.
- Tudom, hogy neked is megfordult ez a fejedben már. Csak nem akartál erre gondolni.
- Jól van, Mr. Agyturkász. Hagyjuk a témát, és menjünk nézni valami mesés ruhát a barátnődnek. – húztam a kocsi felé, és közben próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat az fejemből.

*

Forever 21. A bolt, ahogy Ally mondaná. Imádja. Nem értem, hogy lehet egy boltot ennyire szeretni. Egyszer eljöttem vele vásárolni… Szerintem akkor utáltam meg véglegesen ezt az üzletet. Nagyon sokáig bámészkodott, próbált, filozofált, beszélgetett az eladókkal(?), számolgatta, hogy mennyit fog végül a boltban hagyni. Végül én fizettem és otthagytam, így kénytelen volt ő is velem tartani.
- Most merre menjünk? – ráncolta a homlokát Brad, mikor beléptünk.
- Nem tudom. – sóhajtottam. – Milyen ruhát szeretnél? – kérdeztem, mire egy ’ezt-most-komolyan-kérdezed’- fejet vágott.
- Valami szépet. – mondta végül. – De én szerintem kimegyek, te válogass nyugodtan.
- Hékás. – fogtam meg a karját. – Te barátnőd, te akarsz neki ruhát, úgyhogy szépen itt maradsz. – húztam beljebb.
- Nélkülem könnyebben tudnál vásárolni. – próbálkozott, mire megráztam a fejem.
Sokan voltak a boltban, és erre még Brad is rátett egy lapáttal. Minden neki tetsző ruhát felkapott, mondván, hogy majd válogatunk belőle.
- Ezt nézd. – mutattam Brad-nek a tökéletes ruhát. Teljesen Ally stílusa. Elegáns, fekete-szürke mintás, és combközépig érő.
- Oké. Menjünk felpróbálni. – kapta ki a kezemből, majd elindult az öltözők felé. Először lefagyva álltam pár pillanatig, majd elindultam utána.
- Ha ezek rád mennek, megtapsollak. – nevettem, majd leültem egy fotelre. Brad vigyorogva megrázta a fejét, majd egy öltözőbe berakta a ruhákat és elhúzta a függönyt. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit is akart tulajdonképpen.
- Nem próbálok fel ennyi ruhát. – tartottam magam elé a kezemet.
- Szerinted miért hívtalak el?
- Hogy segítsek. – húzott fel a fotelről, majd rám húzta a függönyt a próbafülkében.
- Akkor itt az idő, hogy elkezd. – mosolygott.
- Eddig is segítettem.
- Ruhákat egyedül is tudok találni. – mondta, mire elhúztam a függönyt.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy… - kezdtem bele sértetten.
- Nem akarok semmit se mondani. Próbáld fel a ruhákat, aztán válasszunk egyet belőlük, és menjünk. – mosolygott vissza tessékelve.
- Sokkal tartozol nekem, Brad. – fújtam ki a levegőt, majd ránéztem a ruhákra. – Én csak azt próbálom fel, ami szerintem is jó. – dugtam ki a fejem a függöny mögül.
- Tehát mindet? – mosolygott.
- Már adom is, ami szerintem nem jó. – még mindig felöltözve kezdtem el válogatni a ruhákat. – Hoppá, csak egy maradt. – mutattam arra a ruhára, amit én választottam.
- Most szórakozol velem, Sammy? – húzta fel a szemöldökét, mire felnevettem.
- Oké, elkezdem. De úgy nem szeretek próbálni.
- Ne nyafogj már annyit. – kezdtem kihozni a sodrából.
Az első ruhát, ami egy burgundi színű, elől zipzáras, hátul kivágott, tapadós, combközépig érő ruha volt, előítélettel húztam magamra. Szép darab volt, de nem az én ízlésem, kétségtelenül.
- Most azt akarod, hogy elvonuljak ellőtted? – kukucskáltam ki újra.
- Azt tartogasd Zack-nek. – mosolygott. - Csak mutasd meg, és kész. – húzta el a függönyt. – Ez nagyon szép, de nem annyira allys. – mondta, majd várta a véleményemet.
- Szerintem se. Olyan nem vacsorázni való.
- Melyik a következő?
- Az a piros színű, pántnélküli. – mutattam a második fogasra. – De szerintem azt fel se próbálom, mert túl élénk.
- Neked melyik tetszik a legjobban? – kérdezte, majd kiment a fülkéből, így magamra tudtam próbálni a virágos ruhát, ami igazán aranyos volt. Mondjuk egy nyári kiruccanásra, de nem éppen egy vacsorához.
- Ez. – válaszoltam kérdésére. – Olyan hétköznapi viselet, és kényelmes.
- Ezek most utalások, hogy vegyem meg neked? – nevetett fel.
- Vedd, aminek akarod. – kacsintottam rá, majd felpróbáltam a következő hármat is.
Mikor végeztem, és végleg elfáradtam tanácstalanul néztünk össze Brad-del.
- Az első hármat kizárnám. Talán az ötödiket is. – mutattam a csipkés, barackvirág színű szoknyás ruhára.
- Akkor maradt az, amit te választottál, és amit én.
- Verseny elkezdődött. – mosolyogtam.
Nem gondoltam volna, hogy kijutunk a boltból. Már értem miért válogat annyit Ally. Röpke két óra alatt sikerült kiválasztani a tökéletes darabot. Végül nem az én fekete-szürke ruhámnál maradtunk, hanem a hátul kivágott kék csipkésnél. A döntés azért volt nehéz, mert mind a kettőt el tudtam volna képzelni Ally-n. Ráadásképpen, a segítségemre hivatkozva, megkaptam a virágos ruhát, Brad-től.
Megéhezve igyekeztünk valami gyorsétterem felé, ami nem okozott csalódást. Annyi ízfokozó van a hamburgerekben, hogy ha nem is ízlene, akkor is ízlik.
- Már csak egy cipő és táska kell hozzá. – nyögte ki végül Brad, mikor befejezte az ebédét.
- Most komolyan? – nyögtem fáradtan. – Nem egy a cipő méretünk, úgyhogy azt nem tudod velem felpróbáltatni.
- Szerencséd van, mert már kinézett egy feketét. – mosolygott jóllakottan.
- Táskája meg úgyis annyi van. – töröltem meg a számat.
- Ne mondd, hogy egy pasi jobban bírja a vásárlást, mint egy nő.
- Nem, de amíg te ültél egy helyben, addig én felpróbáltam hat ruhát.
- Majd ha Zack-nek akarsz venni valamit a harmadik évfordulótokra, majd én is felpróbálok 6 outfit-et. – mosolygott.
- Haha, nagyon vicces vagy. – mondtam szarkasztikusan.
- Na, most már tele a hasad, menjünk, folytassuk tovább. – állt fel.
- Pont most kellene pihennünk. – fintorogtam, lehet nem a vásárlásra terveztek, éppen.
Táskát és cipőt és mindent sikerült találnunk. Örültem, hogy kiléphettem a fotocellás ajtón, és immár azon, amelyik az utcára nyílt.
- Azon gondolkoztam, hogy lassan el kellene játszanom az összeköltözés gondolatával. – mondta Brad, miközben a kocsihoz igyekeztünk. Döbbentem fordultam felé, habár tudtam, hogy eljön ennek az ideje.
- Ally rendes lány. És ha engem kérdezel, jól kiegészítitek egymást. – löktem meg játékosan.
- Örülök, hogy így gondolod, Sammy. – mosolygott rám, majd magához húzva megölelt.
- Mindenesetre hiányozni fogsz, bátyus. – öleltem vissza.
- Te is nekem, húgi. – mondta szeretetteljesen, majd elengedve beültünk a kocsiba.